[1] Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
[2] Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
[3] A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
[4] Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
[5] A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
[6] Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
[7] És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
[8] Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
[9] A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
[10] A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
[11] Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
[12] Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
[13] Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
[14] Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
[15] Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
[16] Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
[17] Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
[18] Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
[19] Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
[20] Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
[21] Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
[22] De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
[23] És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.