[1] Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
[2] Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
[3] Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
[4] Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
[5] Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
[6] Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
[7] Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
[8] De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
[9] Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
[10] És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
[11] Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
[12] És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
[13] Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!
[14] Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
[15] És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
[16] És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
[17] Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
[18] És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
[19] Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.
[20] Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
[21] Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,
[22] Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
[23] Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]
[24] És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.
[25] És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
[26] De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;
[27] S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.
[28] Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
[29] És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
[30] Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.
[31] És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
[32] Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
[33] Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
[34] Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.
[35] Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
[36] És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.
[37] És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
[38] És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.
[39] És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
[40] De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.
[41] És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.
[42] És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
[43] Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.
[44] De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
[45] És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.
[46] És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.
[47] Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
[48] Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.