[1] Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
[2] Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
[3] Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
[4] Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
[5] Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
[6] Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
[7] Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
[8] Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
[9] Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
[10] Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
[11] De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
[12] Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
[13] Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
[14] Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!