[1] Zsoltár, ének szombat napra.
[2] Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
[3] Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
[4] Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
[5] Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
[6] Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
[7] A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
[8] Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
[9] Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
[10] Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!
[11] De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
[12] És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
[13] Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
[14] Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
[15] Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;
[16] Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!