<Zsoltárok 1

[1] Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

[2] Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

[3] És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

[4] Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

[5] Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.

[6] Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.