[1] A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
[2] Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.
[3] Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.
[4] Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
[5] Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.
[6] Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
[7] Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;
[8] A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
[9] A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.
[10] A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
[11] A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
[12] Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
[13] Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
[14] Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:
[15] Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!