[1] Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!
[2] Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
[3] Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
[4] Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
[5] Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
[6] Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
[7] Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
[8] Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
[9] Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
[10] A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
[11] Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
[12] Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
[13] Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
[14] Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
[15] Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
[16] Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
[17] És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!