[1] Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
[2] Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
[3] És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
[4] Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
[5] Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
[6] Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
[7] Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
[8] Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
[9] Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
[10] És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
[11] Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
[12] Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
[13] Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
[14] Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
[15] Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
[16] A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
[17] Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
[18] Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
[19] Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
[20] Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
[21] De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
[22] Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
[23] Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
[24] Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
[25] Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
[26] Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
[27] Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
[28] Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
[29] Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
[30] Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
[31] Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.