[1] Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
[2] A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
[3] Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
[4] Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
[5] Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
[6] Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
[7] Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
[8] Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
[9] Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
[10] Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
[11] Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
[12] Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!