[1] Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
[2] És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
[3] Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
[4] Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
[5] Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
[6] A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
[7] Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
[8] Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
[9] Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
[10] Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
[11] Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
[12] A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
[13] Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
[14] És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
[15] És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
[16] És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
[17] Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
[18] Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
[19] Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
[20] És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
[21] Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
[22] Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
[23] Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
[24] És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
[25] És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
[26] Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
[27] A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
[28] Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
[29] Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
[30] Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
[31] Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
[32] Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
[33] Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
[34] Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
[35] Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
[36] És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
[37] Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
[38] Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
[39] Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
[40] Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
[41] És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
[42] Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
[43] És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
[44] Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
[45] A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
[46] Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
[47] Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
[48] Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
[49] A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
[50] Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
[51] Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.