[1] Ének; Aszáf zsoltára.
[2] Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
[3] Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.
[4] Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.
[5] Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
[6] Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
[7] Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
[8] A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
[9] Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
[10] Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
[11] A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.
[12] Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
[13] A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
[14] Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;
[15] Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
[16] Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!
[17] Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
[18] Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
[19] Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.