[1] Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
[2] Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
[3] Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
[4] Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
[5] Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
[6] Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
[7] Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
[8] De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
[9] Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
[10] Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!