[1] Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertõztették szent templomodat, Jeruzsálemet kõhalommá tették.
[2] Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
[3] Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.
[4] Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
[5] Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?
[6] Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
[7] Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
[8] Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
[9] Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
[10] Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
[11] Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
[12] És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
[13] Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!