[1] Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
[2] Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
[3] Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
[4] Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
[5] Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
[6] Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
[7] A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
[8] Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
[9] Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
[10] Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
[11] De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
[12] Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
[13] Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
[14] Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
[15] Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
[16] Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
[17] Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
[18] Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
[19] Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
[20] [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
[21] Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.