[1] Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
[2] Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
[3] Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
[4] Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
[5] Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
[6] Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
[7] A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
[8] Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
[9] Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
[10] A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
[11] Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
[12] Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
[13] Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
[14] És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
[15] Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
[16] Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
[17] A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
[18] És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!