[1] Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;
[2] Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.
[3] Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
[4] Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.
[5] Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
[6] Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.
[7] Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
[8] Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
[9] Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.
[10] Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
[11] Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.
[12] Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.
[13] Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
[14] Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
[15] Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.
[16] Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
[17] Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.
[18] Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
[19] Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.
[20] Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,
[21] Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!
[22] És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
[23] Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
[24] Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.
[25] Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;
[26] Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.
[27] Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
[28] Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]
[29] Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.
[30] Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
[31] Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
[32] Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.
[33] Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
[34] Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.
[35] A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.