[1] Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
[2] A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
[3] A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
[4] Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]
[5] Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
[6] Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
[7] Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
[8] Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
[9] Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
[10] Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
[11] Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
[12] Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
[13] Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
[14] Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
[15] Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
[16] Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
[17] Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
[18] Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
[19] Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
[20] Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
[21] Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
[22] Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
[23] Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
[24] Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
[25] Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
[26] Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
[27] Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
[28] Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
[29] Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
[30] Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
[31] Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.
[32] És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
[33] Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
[34] Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
[35] Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
[36] De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!