[1] Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
[2] Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
[3] Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
[4] Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
[5] Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
[6] Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
[7] Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
[8] Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
[9] Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
[10] Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
[11] Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,
[12] Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
[13] A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
[14] A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
[15] A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.
[16] Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,
[17] A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;
[18] Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.
[19] Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
[20] Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
[21] Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
[22] A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.