[1] Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
[2] Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
[3] Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
[4] A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
[5] A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]
[6] A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
[7] Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
[8] Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
[9] Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
[10] Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
[11] Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
[12] Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
[13] A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
[14] A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
[15] Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
[16] Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
[17] Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
[18] Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]
[19] Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
[20] Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
[21] A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
[22] A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
[23] A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
[24] A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
[25] A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
[26] Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
[27] Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
[28] A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
[29] Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
[30] Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
[31] Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!