[1] Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
[2] Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
[3] Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
[4] Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
[5] Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
[6] Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
[7] Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
[8] Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
[9] Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
[10] Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
[11] Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
[12] Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
[13] Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
[14] A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
[15] A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
[16] Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
[17] Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
[18] A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
[19] Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
[20] A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
[21] A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
[22] Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
[23] A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
[24] Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
[25] Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
[26] A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
[27] A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
[28] A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
[29] Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
[30] A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
[31] Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
[32] Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
[33] Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.