[1] Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
[2] És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
[3] Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
[4] Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.
[5] Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
[6] Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
[7] Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
[8] A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
[9] A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
[10] Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
[11] Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
[12] Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
[13] Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
[14] Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
[15] Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
[16] És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
[17] Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;
[18] Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
[19] Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
[20] Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
[21] Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
[22] Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
[23] Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
[24] Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
[25] Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
[26] Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
[27] Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
[28] És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
[29] Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
[30] A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
[31] Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
[32] Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
[33] A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
[34] És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
[35] Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.