[1] Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
[2] Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
[3] Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
[4] Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
[5] Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
[6] Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
[7] Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
[8] Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
[9] Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
[10] Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
[11] Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
[12] Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
[13] Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
[14] Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
[15] Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
[16] Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
[17] Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
[18] Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
[19] Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
[20] A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
[21] Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
[22] Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
[23] Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
[24] Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
[25] És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
[26] Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
[27] Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
[28] Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
[29] Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
[30] Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
[31] Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
[32] Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
[33] A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.