[1] Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
[2] Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
[3] Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
[4] Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
[5] A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
[6] Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
[7] Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
[8] Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
[9] Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
[10] Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
[11] Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
[12] Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
[13] A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
[14] A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
[15] Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
[16] A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
[17] Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
[18] Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
[19] A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
[20] Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
[21] Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
[22] [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
[23] Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
[24] Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
[25] A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
[26] A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
[27] A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
[28] A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
[29] A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
[30] Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
[31] Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös!
[32] A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.