[1] Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
[2] Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
[3] Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
[4] És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
[5] A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
[6] Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
[7] Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
[8] A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
[9] A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
[10] Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
[11] Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
[12] Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
[13] Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
[14] Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
[15] Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
[16] Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
[17] Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
[18] Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]
[19] Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
[20] Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
[21] Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
[22] Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
[23] Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
[24] A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
[25] A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
[26] Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
[27] Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
[28] Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?
[29] Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
[30] A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
[31] És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
[32] Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
[33] Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
[34] És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.