[1] A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
[2] Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
[3] A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
[4] A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
[5] A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
[6] A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
[7] Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
[8] A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
[9] Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
[10] A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
[11] Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
[12] A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
[13] A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
[14] A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
[15] A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
[16] Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
[17] Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
[18] Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
[19] [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
[20] Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
[21] A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
[22] A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
[23] Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
[24] A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
[25] Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
[26] Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
[27] Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.