[1] Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
[2] Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
[3] A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
[4] A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
[5] A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
[6] Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
[7] A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
[8] A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
[9] Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
[10] A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
[11] Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
[12] Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
[13] A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
[14] Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
[15] Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
[16] Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
[17] Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
[18] A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
[19] A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
[20] A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
[21] Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.
[22] Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
[23] A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
[24] A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
[25] A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
[26] A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
[27] A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
[28] Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.