[1] Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
[2] Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
[3] Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
[4] Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
[5] De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
[6] ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért.
[7] Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
[8] Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
[9] Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
[10] Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
[11] Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás?
[12] Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.
[13] Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
[14] Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
[15] Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
[16] Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
[17] gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
[18] de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
[19] Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből.
[20] Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.
[21] Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
[22] Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.