[1] Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre!
[2] Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.
[3] Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.
[4] Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet.
[5] Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!
[6] Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.
[7] Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.
[8] Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:
[9] „Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
[10] Isten mégis talál bennem kivetnivalót, ellenségének tekint engem,
[11] béklyót tett a lábamra, szemmel tartja minden ösvényemet.”
[12] Erre azt felelem, hogy nincsen igazad, mert nagyobb az Isten a halandó embernél.
[13] Miért vádoltad azzal, hogy egyetlen szóra sem felel?
[14] Hiszen szól az Isten így is meg úgy is, de az emberek nem törődnek vele.
[15] Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg,
[16] akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeit pecsétjével hitelesíti.
[17] Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg őt a kevélységtől.
[18] Így akarja lelkét megóvni a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.
[19] Így fegyelmezi betegágyán fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.
[20] Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét.
[21] Lesoványodik, húsa már alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.
[22] Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz.
[23] Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetít feléje, és megmondja az embernek kötelességét,
[24] akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!
[25] Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől, térjen vissza ismét fiatalsága!
[26] Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak.
[27] Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
[28] Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködhessen.
[29] Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel,
[30] hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.
[31] Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!
[32] Ha lesz mondanivalód, válaszolj; beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.
[33] Ha pedig nem lesz, akkor hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítalak.