Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 2:56

[1] Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

[2] Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,

[3] mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.

[4] Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,

[5] a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?

[6] Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,

[7] semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?

[8] Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

[9] Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.

[10] Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.

[11] Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik.

[12] Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,

[13] ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja,

[14] eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.

[15] Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.

[16] Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,

[17] hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.

[18] Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.

[19] Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.

[20] Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.

[21] Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte.

[22] Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.

[23] Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.

[24] Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.

[25] Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.

[26] Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.

[27] Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.

[28] Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.

[29] Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.

Jób — Chapters