[1] Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
[2] Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?
[3] Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.
[4] A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.
[5] Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?
[6] Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?
[7] Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
[8] Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.
[9] Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
[10] Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.
[11] Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.
[12] Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim,
[13] éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.
[14] Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.
[15] Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.
[16] Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:
[17] Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?
[18] Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát.
[19] Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,
[20] reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.
[21] Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.