[1] Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.
[2] Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok.
[3] Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni.
[4] Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok!
[5] Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek!
[6] Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire!
[7] Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot?
[8] Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni?
[9] Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket?
[10] Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok.
[11] Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés?
[12] Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.
[13] Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!
[14] Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet?
[15] Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte.
[16] Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé.
[17] Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra!
[18] Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.
[19] Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál!
[20] Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el:
[21] vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem!
[22] Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!
[23] Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!
[24] Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?
[25] Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl,
[26] hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!
[27] Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed!
[28] Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.