[1] A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá.
[2] Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát.
[3] Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain:
[4] Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
[5] Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból!
[6] Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!
[7] Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be.
[8] Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!
[9] Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!
[10] A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.
[11] Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei.
[12] Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.
[13] A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud.
[14] Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán.
[15] Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak:
[16] Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
[17] A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves.
[18] De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a holtak hazájának mélyére kerülnek.