[1] Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?
[2] Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra.
[3] A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.
[4] Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól.
[5] Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák!
[6] Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok.
[7] Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt.
[8] Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság.
[9] Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők.
[10] Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat!
[11] Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.
[12] Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.
[13] Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm.
[14] Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom.
[15] Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.
[16] Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
[17] Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.
[18] Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság.
[19] Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél.
[20] Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain,
[21] hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.
[22] Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen.
[23] Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött.
[24] Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel.
[25] Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem;
[26] amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem.
[27] Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött.
[28] Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai,
[29] amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait,
[30] én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor.
[31] Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.
[32] Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
[33] Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!
[34] Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve.
[35] Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.
[36] De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.