Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 2:56

[1] Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.

[2] Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.

[3] Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.

[4] Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.

[5] Aki hízeleg felebarátjának, hálót vet annak lába elé.

[6] A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.

[7] Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.

[8] Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.

[9] A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.

[10] A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.

[11] Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.

[12] Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.

[13] A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az Úrtól kapta a szeme világát.

[14] Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.

[15] A bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára.

[16] Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását.

[17] Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.

[18] Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.

[19] Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.

[20] Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.

[21] Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.

[22] A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.

[23] Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.

[24] Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.

[25] Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.

[26] Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek.

[27] Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.

Példabeszédek — Chapters