[1] A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
[2] Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában.
[3] Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
[4] Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása.
[5] Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert.
[6] Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő.
[7] Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt.
[8] A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.
[9] Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.
[10] Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.
[11] A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli.
[12] Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.
[13] Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
[14] Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?
[15] Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
[16] Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja.
[17] Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.
[18] A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.
[19] A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár.
[20] Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.
[21] Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
[22] Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.
[23] Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol.
[24] Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.