[1] Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei.
[2] Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat!
[3] Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet!
[4] Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.
[5] Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer,
[6] és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit.
[7] Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.
[8] Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását,
[9] mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!
[10] Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!
[11] Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is.
[12] Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak!
[13] Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal.
[14] Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak!
[15] Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre!
[16] Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek.
[17] De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé.
[18] Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak.
[19] Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.
[20] A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.
[21] Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait:
[22] Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet?
[23] Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.
[24] Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.
[25] Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,
[26] ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek,
[27] ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.
[28] Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg,
[29] mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották;
[30] nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.
[31] Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől.
[32] Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.
[33] De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.