[1] Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted,
[2] mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra!
[3] Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az!
[4] Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!
[5] Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű.
[6] Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait,
[7] mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen.
[8] Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted.
[9] Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat.
[10] Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét!
[11] Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled.
[12] Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!
[13] Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal.
[14] Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.
[15] Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is.
[16] Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.
[17] Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap,
[18] mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.
[19] Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra!
[20] Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!
[21] Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás.
[22] Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!
[23] Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet!
[24] Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak.
[25] Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged!
[26] Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!
[27] Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony.
[28] Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát.
[29] Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme?
[30] Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.
[31] Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az!
[32] De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.
[33] Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz.
[34] És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
[35] Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.