[1] Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!
[2] Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!
[3] Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál.
[4] De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
[5] Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak.
[6] Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.
[7] Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
[8] Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,
[9] különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
[10] bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
[11] Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.
[12] És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
[13] Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
[14] Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt.
[15] A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!
[16] Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre!
[17] Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal!
[18] Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.
[19] Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.
[20] Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
[21] Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
[22] Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
[23] Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.