[1] Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk, mesteri kezeknek míve.
[2] A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szûkölködik nedvesség nélkül; a te hasad [mint a] gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
[3] A te két emlõd, [mint] két õzike, a vadkecskének kettõs fiai.
[4] A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony; a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
[5] A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
[6] Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörûségek közt!
[7] Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez.
[8] Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
[9] És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
[10] Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván õ!
[11] No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre, háljunk a falukban.
[12] Felkelvén menjünk a szõlõkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
[13] A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, [melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!