[1] Énekek éneke, mely Salamoné.
[2] Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
[3] A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
[4] Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az õ ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
[5] Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.
[6] Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - a magam szõlõjét nem õriztem.
[7] Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
[8] Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
[9] A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
[10] Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
[11] Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstbõl csinált gyöngyökkel.
[12] Mikor a király az õ asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tõlem.
[13] [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
[14] [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, [olyan] nékem az én szerelmesem.
[15] Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.
[16] Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, és a mi nyoszolyánk zöldellõ.
[17] A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.