Skip to content
Opens in a new window

[1] Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;

[2] Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.

[3] És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

[4] A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

[5] Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.

[6] Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

[7] A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

[8] De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

[9] Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam‘, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem‘!

[10] Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

[11] Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

[12] Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.

[13] Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;

[14] A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

[15] Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;

[16] És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;

[17] És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

[18] Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

[19] De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!

[20] Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

Ésiás — Chapters