[1] Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!
[2] Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.
[3] Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:
[4] Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?
[5] Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket!
[6] Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek.
[7] Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég.
[8] Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé földrengések és éhínségek lesznek: ez csak a vajúdás kínjainak kezdete.
[9] Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.
[10] Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.
[11] Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
[12] Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket,
[13] és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
[14] Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe,
[15] aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából,
[16] és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját!
[17] Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban!
[18] Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez,
[19] mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha.
[20] És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
[21] Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! – vagy: Íme, ott van – ne higgyétek!
[22] Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat.
[23] Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!
[24] Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
[25] és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.
[26] És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.
[27] És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.
[28] Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
[29] Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt!
[30] Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.
[31] Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
[32] Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
[33] Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő.
[34] Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon.
[35] Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel;
[36] ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket!
[37] Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!