[1] Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
[2] A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András és Jakab, Zebedeus fia és testvére, János,
[3] Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, Alfeus fia és Taddeus,
[4] Simon, a Kananeus és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
[5] Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be,
[6] inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!
[7] Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!
[8] Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
[9] Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben,
[10] se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.
[11] Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.
[12] Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,
[13] és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok!
[14] Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról!
[15] Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
[16] Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!
[17] Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,
[18] sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek.
[19] Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
[20] Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
[21] Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket,
[22] és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
[23] Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
[24] Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.
[25] Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét?
[26] Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.
[27] Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről!
[28] Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
[29] Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül?
[30] Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.
[31] Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
[32] Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,
[33] aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
[34] Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
[35] Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,
[36] és így az embernek ellensége lesz a háza népe.
[37] Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
[38] és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.
[39] Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.
[40] Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.
[41] Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.
[42] Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.