[1] Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt.
[2] Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. De visszatért Jeroboám Egyiptomból,
[3] mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:
[4] Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked.
[5] Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment.
[6] Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?
[7] Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek.
[8] De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.
[9] Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk!
[10] Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Ezt mondd nekik: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál!
[11] Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal!
[12] Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra!
[13] Ám a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát,
[14] hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem azt. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig majd szeges korbáccsal!
[15] Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse az Úr azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
[16] Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így felelt a nép a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament,
[17] Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
[18] Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték őt, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.
[19] Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.