[1] Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
[2] Ez kezdetben az Istennél vala.
[3] Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
[4] Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
[5] És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
[6] Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János.
[7] Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa.
[8] Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
[9] Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.
[10] A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.
[11] Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.
[12] Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek;
[13] A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.
[14] És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
[15] János bizonyságot tett õ róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kirõl mondám: A ki utánam jõ, elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.
[16] És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
[17] Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.
[18] Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.]
[19] És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembõl, hogy megkérdezzék õt: Kicsoda vagy te?
[20] És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
[21] És kérdezék õt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És õ felele: Nem.
[22] Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felõl?
[23] Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
[24] És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
[25] És megkérdék õt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
[26] Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
[27] Õ az, a ki utánam jõ, a ki elõttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.
[28] Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.
[29] Másnap látá János Jézust õ hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!
[30] Ez az, a kirõl én ezt mondám: Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.
[31] És én nem ismertem õt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.
[32] És bizonyságot tõn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égbõl, mint egy galambot; és megnyugovék õ rajta.
[33] És én nem ismertem õt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
[34] És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
[35] Másnap ismét [ott] állt vala János és kettõ az õ tanítványai közül;
[36] És ránézvén Jézusra, a mint [ott] jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
[37] És hallá õt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
[38] Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
[39] Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
[40] Monda nékik: Jõjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
[41] A kettõ közül, a kik Jánostól [ezt] hallották és õt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
[42] Találkozék ez elõször a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
[43] És vezeté õt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kõszikla).
[44] A következõ napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
[45] Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
[46] Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felõl írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
[47] És monda néki Nátánael: Názáretbõl támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
[48] Látá Jézus Nátánaelt õ hozzá menni, és monda õ felõle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
[49] Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielõtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
[50] Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
[51] Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
[52] És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.