[1] Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnok módon élnek: tolvaj jár a házban, rablóbanda fosztogat az utcán.
[2] Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek.
[3] Álnok módon keresik kegyét a királynak, hízelkedéssel a vezéreknek.
[4] Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel.
[5] Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak.
[6] Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, akár a kemence: egész éjjel parázslott a haragjuk, de reggelre lángra kap, és lobog, mint a tűz.
[7] Mindnyájan izzanak, akár a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elestek, egyikük sem kiáltott hozzám.
[8] Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.
[9] Idegenek emésztik erejét, de észre sem veszi. Megőszült már, fehérlik a haja, de ő nem veszi észre.
[10] Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és mindezek ellenére sem keresték.
[11] Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak.
[12] Akármerre induljanak, kifeszítem hálómat eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket.
[13] Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam.
[14] Ahelyett, hogy szívből hozzám kiáltanának, csak jajgatnak fekhelyükön; keseregnek, hogy nincs gabona, nincsen must, elfordulnak tőlem.
[15] Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam.
[16] Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban.