[1] Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek:
[2] kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
[3] Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.
[4] Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.
[5] Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint,
[6] hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
[7] Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint,
[8] amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.
[9] Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne
[10] az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.
[11] Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;
[12] hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban.
[13] Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel,
[14] örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.
[15] Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről,
[16] szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;
[17] és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt;
[18] és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között,
[19] és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével
[20] munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben,
[21] feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.
[22] Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé.
[23] Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.