[1] Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az Úr ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? – kérdezte Dávid. Az Úr ezt felelte: Hebrónba.
[2] Odament tehát Dávid két feleségével, a jezréeli Ahínóammal és Abígajillal, a karmeli Nábál volt feleségével.
[3] Embereit is fölvitte Dávid, mindegyiket a háza népével, és letelepedtek Hebrón városaiban.
[4] És eljöttek a júdaiak, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává. Amikor jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádiak eltemették Sault,
[5] követeket küldött Dávid a jábés-gileádiakhoz, és ezt üzente nekik: Az Úr áldottai vagytok, amiért hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt.
[6] Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek, amiért ezt tettétek.
[7] Most pedig legyetek erősek, és legyetek bátrak! Mert uratok, Saul meghalt ugyan, de engem már királlyá kent Júda háza.
[8] Közben Abnér, Nér fia, Saul hadseregparancsnoka magához vette Ísbósetet, Saul fiát, átvitte Mahanajimba,
[9] és Gileádnak, az ásériaknak, Jezréelnek, Efraimnak és Benjáminnak, tehát egész Izráelnek a királyává tette őt.
[10] Negyvenéves volt Ísbóset, Saul fia, amikor Izráel királya lett, és két esztendeig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz.
[11] Dávid hét esztendeig és hat hónapig volt Júda házának királya Hebrónban.
[12] Egyszer Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanajimból Gibeón felé.
[13] Jóáb, Cerújá fia is kivonult Dávid szolgáival, és összetalálkoztak a gibeóni tónál. Ezek a tavon innen, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el.
[14] Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljanak ki a legények, és tartsanak nekünk egy kis harci bemutatót! Jóáb ezt felelte: Rendben!
[15] Előálltak tehát néhányan, és átmentek Benjáminból, Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből szám szerint tizenketten, és Dávid emberei közül is tizenketten.
[16] Mindegyik megragadta ellenfelének a fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgyhogy együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrímnak; ez Gibeónban van.
[17] Ekkor igen heves harc bontakozott ki, Dávid szolgái pedig megverték Abnért és az izráelieket.
[18] Ott volt Cerújá három fia: Jóáb, Abísaj és Aszáél. Aszáél gyors futó volt, akár a mezőn szökellő gazella.
[19] Aszáél üldözőbe vette Abnért, és nem tágított semerre Abnér mögül.
[20] Abnér hátrafordult, és ezt mondta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok.
[21] Akkor ezt mondta neki Abnér: Eredj máshová, ragadj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem tágított mögüle.
[22] Abnér újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe?
[23] De ő csak nem akart elmaradni. Ekkor Abnér a lándzsa végével úgy hasba döfte, hogy a lándzsa a hátán jött ki, összerogyott, és azonnal meghalt. És akik arra a helyre értek, ahol Aszáél összerogyott és meghalt, mind megálltak.
[24] Jóáb és Abísaj azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Gibat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van.
[25] Ekkor összegyűltek a benjáminiak Abnér mögött, és zárt alakzatba rendeződve felsorakoztak egy domb tetején.
[26] Odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza, és ne üldözze tovább testvéreit?
[27] Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha nem szóltál volna, a hadinép reggelig sem hagyott volna fel testvérei üldözésével!
[28] Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot.
[29] Abnér és emberei pedig egész éjszaka meneteltek az Arábá-völgyben, majd átkeltek a Jordánon, és végigmenve a völgyszoroson megérkeztek Mahanajimba.
[30] Jóáb is visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet, és Dávid szolgái közül tizenkilencen hiányoztak, meg Aszáél.
[31] De Dávid szolgái is vágtak le benjáminiakat, úgyhogy Abnér embereiből háromszázhatvanan haltak meg.
[32] Aszáélt pedig magukkal vitték, és eltemették apja sírjába Betlehemben. Jóáb és emberei pedig egész éjjel meneteltek, és virradatkor értek Hebrónba.