Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 2:25

[1] Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre.

[2] Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében.

[3] Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,

[4] hogy tanuljon meg mindenki szentségben és tisztaságban élni feleségével,

[5] nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent;

[6] és senki ne károsítsa meg és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla.

[7] Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre.

[8] Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.

[9] A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre,

[10] és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben,

[11] és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.

[12] A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.

[13] Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.

[14] Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.

[15] Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.

[16] Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,

[17] azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

[18] Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!

I. Thesszalónika — Chapters